A világ legnépszerűbb hobbija

A világ legnépszerűbb hobbija évtizedek óta a fényképezés! Ezt mindenki imádja, a legtöbbünk legjobban imádja csinálni! A mostani digitális kütyükkel pedig azonnal és bárhol lehet fényképeket, videókat készíteni!

A fényképezésben első helyen a nyaralások fotózása szerepel. Ha elmegyünk kikapcsolódni valahova, mindent lefényképezünk: a tájat, a tájjal a családot, selfi a családdal, a szállodát, az ágyat, az ételeket, amiket eszünk, mindent, mindent, ami a szemünk elé kerül! Na és aztán el is küldjük! Azonnal megosztjuk, minden ismerősünk irigykedjen, tudomást szerezzen, hogy mi most hol és hogyan nyaralunk!

A második helyen a gyermekeink fényképezése szerepel. De nem ám a kamasz fiaink és lányaink! Róluk csak elvétve, szülinapjukon, vagy névnapjukon készítünk fényképeket, amúgy legfeljebb mellékszereplők talán még a nyaralási fényképeinken is. De az újszülőtt kisbabákról már más a felfogásunk! A kisbaba, a csecsemő fényképezése elképesztően népszerű, a világ minden más dolgát félresöpörjük a gyermekünk, az unokánk fotózásakor! És gyűlnek róluk a cd-k, telnek velük a digitális felhők, a számítógépes időkapszulák! Természetesen mindenki tud róluk, tele van velük a világháló összes létező közösségi tere! A statisztika szerint három éves korukig fotózzuk őket ilyen vadul, innentől megtorpan a fotózási kedv! Hm, rájöttünk, hogy ők sem angyalok?

A harmadik helyen a környezetünk, a hétköznapi életünk kiemelkedő eseményei állnak: főztünk egy szuper kaját, elmentünk egy koncertre, kifestettük a lakást, vettünk egy új kütyüt és azt meg szeretnénk mutatni. Mert szerencsére az internet lehetőséget ad, hogy mindent megosszunk, ezáltal tudomására jusson az ismerős ismerősének és legtávolabbi rokonának is, aki azt sem tudja, ki vagyunk.

Találkoztam én már vidéki rokonnal, akit tizenöt éve nem láttam, de nem tudtam neki újat mondani mi rólunk, mindent tudott a fiam közösségi megosztásaiból!

Téma tekintetében a harmadik hely után csend van, szinte nincs is negyedik, illetve minden téma azonos alacsony pontszámon fut. A fenti három vezeti a listát és mintha elvágták volna, nagy szünet, majd a többi egyveleg.

Ami biztosan az utolsó a statisztikák alapján, az a rólunk készült portréfotó. Ezzel valahogy nem foglalkozunk. Ha hirtelen kell, nem is tudunk kivágni egy normális képet magunkról sem a nyaralási képekből, sem a gyermekfotózásból, családi fotózásokból, sem a hétköznapi életünk fotóiból.

A mi fényképész üzletünkben, ahol mindenféle fotórestaurálást vállalunk, átlagban heti háromszor keresnek meg a következő kéréssel: van egy képünk, ahol piciben ott van egy személy, őt kellene kiemelni egy nagy képre! Mert ő volt az én feleségem, az apám, az anyám, a férjem stb. A képek többnyire szinte használhatatlanok erre a kiemelt portréfotóra. Öreg bácsika izzadt arccal, borvirágosan tart maga elé egy pálinkás poharat, egy néni simogat lelkesen egy kiskutyát, egy mezőben távoli alak áll, és így tovább. A megrendelő nehezen érti meg, hogy ezekből a képekből nem lesz az a portréfotó, amivel stúdiónk falai tele vannak, legfeljebb homályos, sejtelmes figurák. Aztán kénytelen elfogadni a valóságot, hogy szeretteiből csak ez maradt. Néha csináljunk egy komolyabb családi fotót is! Fényképezzük le szüleinket, nagy gyermekeinket is, magunkat is, hogy ne vesszünk el a feledés homályába!