Amatőr fényképezőgép kontra profi fotósfelszerelés

Mitől jobb egy profi fényképezőgép, mint egy amatőr? Mégis, mi a különbség, hogyan látható ez a fényképeken?

Előre megmondom, hogy egy  különleges, egyedi pillanat lefényképezése nagyot dob a kép megítélésén, és sok esetben lenyomja a technikai kritikát.

Egy nagyon ismert személy titkos életéről készített fotó szintén lényegtelenné teszi a rossz technikát, hiszen a hír mindent visz.

Nem erről van szó, amikor amatőr és profi felszerelésről beszélünk.

Az első amatőr dolog az objektívben rejlik. Az olcsó gépekhez olcsó objektívet adnak, amelyeknek rossz a felbontásuk, a fényerejük csekély és változó.

Ez sajnos az esetek többségében általában szürkés képeket jelent és kis felbontású részleteket. Hiába van ráírva egy amatőr gépre, hogy 10-20-30 millió pixeles képeket készít, az objektívje gyenge teljesítményű, általában 1-2 millió pixel felbontású. A képeken ez úgy jelentkezik, hogy nagyításnál nincs több részlet. A nagy pixelszámú szenzor /ami általában erős túlzás/ nagyítható képet ad, de nincs vonalélesség, pl. nem látjuk az illető óráján a számokat, hiába tiszta még a nagyítás.

A profi gépeken már én azokat a gépeket is értem, amelyeknek cserélhető egyáltalán az objektívje, manuális és automata beállításúak. Egy jó objektív kb. 50.000,-Ft-nál kezdődik. Ezek fényereje is kicsi, zoomobjektíveknél változó. Azonban itt már sok lehetőség van a jó képek elkészítésére. Ezeknek az objektíveknek már van “tudásuk”, vonalélességük, felbontásuk, néha még jó a brillanciájuk is.

Ezekkel az objektívekkel már komoly dolgokat fényképezhetünk. Egyetlen hátrányuk, hogy fényben behatároltak, és a kép szélei sem mindig tökéletesek. Ezek az úgynevezett kitobjektívek, amikkel eladják a vázakat. Felépítésük technikailag egyszerű, sajnos megvan a gyors elkopás veszélye.  Van jó néhány ilyen objektívem, külsőre lélegzetelállítóak, de fényképezni velük már nem érdemes
Azért ne menjünk el mellettük, nagyon jó másodobjektívek ezek, néha rendkívül jó, ha van ilyen a háznál!

Azok az objektívek, amelyeknek a fényereje csak egy szám, és kicsi: mondjuk 1,2 vagy 1,4, azok már egészen biztosan jól felépített szerkezetek. Sajnos az áruk is, de ne vegyük figyelembe, hogy egytől egyik drága anyagokból építették fel őket és sokat dolgoztak rajta mind a tervező asztalon, mind a lencsék csiszolásánál.

Az igazi profi gépek jelölésükben egyszámjegyűek. Időjárásállóak, magnéziumvázzal rendelkeznek, rengeteg kiegészítő építhető rájuk. Ezek azok a gépek, amelyeket csak a csúcsfotósok vesznek meg és használnak.

Igazából sokat tudnak, de az átlag profi sem használja ki ezeket, sőt, a kiegészítők megvételére sincs pénze.

A tesztek gyakran emlegetnek olyan minősítéseket, hogy félprofi, belépő profi szintre, igényes amatőröknek való. Na, ezek a gépek már szerintem mindenre képesek, ami az életben előfordul.

Ezekből ajánlom a válogatást!