Köszönj másoknak, a siker nem marad el!

Régi szokás nálunk, hogy az emberek nem köszönnek egymásnak olyan helyeken, ahol már nem kell.

Valószínűleg a szüleink, nagyszüleink is hibásak ebben a köszönés dologban. A kisgyerekeket megtanítják köszönni ugyan,

pontosabban legtöbb esetben kényszerítik erre. A mai huszon és harmincéves szülők is ezt teszik. A mi fotóstúdiónkba belépő

kisgyermekes anyukák is előszeretettel kényszerítik köszönésre gyermekeiket erre a távozáskor, pedig nekik erre még nincs kedvük.

Azt gondolom, a köszönést mindig is erőltetve tanították, nem motíválták . A szülő úgy gondolta mindig, ha a gyermeke köszön, akkor

illedelmesnek tartják. És pont, ennyi.

Így aztán mikor felnövünk, kerüljük a köszönést a mai világban.

Pedig köszönni jó dolog, ha tudjuk mit is érhetünk el vele!

Vidéki kisvárosba költöztem néhány éve. Az utcán sétálva észrevettem, az emberek nem nagyon köszönnek egymásnak. Tény, hogy ez

egy nyaralóhely is, rengeteg a kiránduló, egymás nem ismerő. Aztán azt is észrevettem, hogy csak azért nem köszönnek egymásnak, mert nem

szomszédok, akinek ugye köszönni muszáj, hiszen belénk verték.

Például egy hétig itt nyaralnak, reggelente futnak, járnak közértbe, a zöldségeshez, nap mint nap találkoznak és mégsem köszönnek egymásnak.

Na, én köszöntem mindenkinek, mikor ide költöztem! És láss csodát, visszaköszöntek! Mi több, hálásan köszöntek vissza! Nem sokára eljött az idő, hogy egyesek

már előre köszöntek! A sikerem azonban nem vált teljessé! A köszönés nem lett általános a környéken, maradtam egyelőre egy amolyan köszönő ember a sok szótlanul egymás mellett

elmenő ember között.

A helyzet most kicsit megváltozott, unokám született. Így őt időnként tologatom az utcán. Sportot űzhetek így a köszönésből is, alig várom, hogy szembe jöjjön valaki, nagyot köszönök neki!

A válaszköszönés azonnal érkezik, ám sok esetben más is! Megdicsérik a babát, hogy milyen szép, milyen aranyos! Tehát az emberekben van figyelem a másik iránt, de valami miatt

bennük szorul, nem merik kinyilvánítani!

Akik rendszeresen köszönnek egymásnak, előbb utóbb ismerősnek számítanak. Egy ismerőssel másról is szót lehet ejteni, egy ismerőst meg lehet kérni valamire. Akit már megkértünk valamire, netán néhány szót is váltottunk az időjárásról, már nem idegen. Egyszerre csak “egy jó ismerőssé” válik. Akivel, ha összeakadsz egy bankban, vagy boltban, netán egy szélsőséges helyzetben: számíthatsz rá! Ez pedig már a lényeg, hiszen azok lesznek sikeresek, akik számíthatnak másokra! Minél több jó ismerősöd van, annál jobb a világ körülötted! Bármi jó megtörténhet veled nap mint nap!

A fotóstúdióm környékén nekem mindenkinek muszáj köszönnöm! Ugyanis nem tudom, hogy ismerős-e az illető, vagy csak kidolgoztam a fényképét, esetleg fényképeztem már valahol! Néha valaki annyira ismerős, hogy kicsit nagyobbat köszönök neki, ám látom, az illető nem tudja ki vagyok! Nagyokat mosolygok ezen!

Készíttess magadról szuper portréfotókat!

Tedd fel mindenhova, ahol megjelenhetsz! Híredet viszi a jó fotó, szimpatikussá tesz, ne csodálkozz, ha előre köszönnek neked, mert azt hiszik valahonnan ismernek téged!

portréfotózás