Portréfotó házilag

Minden valamirevaló szakmának megvannak a “házilagos” kivitelezői, így van ez a profi portréfotózással is. Sokan megpróbálják otthon, házilag elkészíteni saját, vagy családtagjaik portréfotóit. A ma kereskedelemben kapható digitális fényképezőgépek hatalmas tudása egyenesen kínálják ezt a lehetőséget, hiszen “mindent” el lehet velük készíteni!

Ha végig nézel néhány szuper portrét az interneten a következőket állapíthatod meg a kitűnő portréfotóról: a háttér semleges, a portrén a szemek nagyon élesek, /sokszor a fül és az orr életlen/. Ami ma divatos még, hogy a háttér valahogy sejthető, de rendkívül el van életlenítve, éppen ezért az emberi arc “kiugrik” élességével és éppen ezért mindenképpen megakad rajta a tekintetünk. A következő, amit észrevehetünk: az arc világítása. A jó portréfotó világítása az arcot plasztikussá teszi, /nem úgy mint a plázákban, automatákban készült igénytelen igazolványkép, ahol szembevág egy vakufény. Még megjegyzendő itt az okmányirodákban használt minden szakmaiságot nélkülöző világítás, amely vagy a helyiségben meglévő irodai világításra “alapoz”, vagy az erre a célra létrehozott “portrészekrényben”, “házi-házilagos” tudással kivitelezett világítással “operál”.

Tehát a klasszikus portrékon mindenképpen megfigyelhető egy főfény, és egy másodlagos fény, amely deríti az arc másik felét. Ha jobban szemügyre veszünk ilyen fotóportrékat, akkor sok esetben hátulról jövő úgynevezett hajfényt is észreveszünk. Ez a fény a háttérből különlegesen emeli ki az arcot, néha nagyon karakteres portrék sikerülnek ennek használatával. A világítás rendkívül bonyolult is lehet, ezek a világítások hangulatot teremtenek és egyéniséget hoznak létre. Egy bájos, kedves arcból szigorú, ellenszenves figurát alakíthat át, ha rosszul használjuk. Gondoljunk a legutóbb látott bűnügyi filmre, hogyan is láttuk a negatív figurákat, kitől ijedtünk meg, ki volt már az első pillanatban is ellenszenves.

Egy jól megkomponált fénnyel rendkívüli hatásokat érhetünk el, valakit szimpatikussá, bizalmat sugárzóvá tehetünk, de “tönkre” is tehetjük ezt a hatást egy rosszul irányzott fénnyel. Egy házilagos fotóstúdió felállításakor érdemes hosszan tanulmányozni klasszikus portréfotókat, mielőtt mi magunk is készítünk ilyeneket. Ha már próbálkoztunk, mindenképpen érdemes ezt olyan embereknek megmutatni, akik többé kevésbé pártatlanok, véleményüket nem jóindulat vezérli, hanem a tárgyilagosság.

Aki szép portréfotókat szeretne készíteni, a technikai tudáson kívül még egy fontos képességét kell kifejlesztenie: a hangulatteremtést. Minden portréalany kicsit bizonytalanná válik, mikor az arca lefényképezéséről van szó. Ezt egyrészt semlegesíteni kell, aztán fel kell építeni az ő természetes viselkedését. A hangulatteremtésnek nagyon őszintének kell lenni, különben a portréalany bezárkózik. Dicsérni, “udvarolni” kell, de finoman. A fotóalanynak élményt kell adni, hogy természetesen viselkedjen!

A portréfotózást fel kell építeni. Egyszerű, lágy és szórt fénnyel érdemes kezdeni, ahol megfigyelheted az arc kitüremkedéseit: mélyen ülnek-e a szemek /ez árnyékokban jelentkezik/, széles-e az arc /a következőnél kissé oldalra fordítsd/, az orr milyen nagy / a főfény és derítőfény csak szemben fotózásnál térhet el nagyon/, a haj sötét-e, vagy világos /a háttér megválasztásánál kerülni kell, hogy túlságosan belesimuljon/, a bőr színt pontosan be kell állítani, nehogy “kiégjen”, vagy szűrkévé váljon.

Jó próbálkozást!