Régi fényképek felújítása

Régi fényképeinket nem mindig tartottuk nagy becsben, ezért gyakran előfordul,

hogy megsérültek, megkoptak, foltosak lettek.

Nem segít rajtuk a portörlés, a kiegyengetés, vagy a bekeretezés sem.

Ilyenkor aztán szakember segítségére van szükségünk.

 

A régi kép megmarad, a másolata bekerül a számítógépbe.
Régen automatikusan beszkenneltük a fényképet, ma már ez ritkább.

A szkenner vonalfény letapogatója a régi fénykép repedéseit külön árnyékkal rontja le,

illetve ahol a kép egy kicsit “háromdimenziós”, ott óhatatlanul fals leképezéseket hoz létre.

A normális most is, mint volt régen is: a fényképezőgéppel készített reprodukció.

Itt a fénykép kifeszítésével, vagy üveglappal való lenyomtatásával,

a világítások helyes beállításával megbízhatóan tökéletes másolatot tudunk készíteni.


A világításban rejlik a probléma megoldása, tehát a régi fényképet profin kell bevilágítani.


Legjobb a méhsejtes lámpaelőtéttel való irányított világítás, amit párban használunk, oldalról világítunk.

Így a nyomtatásra használt üveglap nem tükröződik, a fényképezőgép árnyéka,

vagy halovány tükörképe sem látszik, hiszen teljesen sötétben marad.

Nagyobb fényképek reprodukciós fényképezése ilyen esetekben komoly szakértelmet kíván,

hiszen a világítást egyenletesen, a teljes fényképfelületen egyenletesen kell megoldani.

Ha a téma tájkép, vagy egy-két személy, akkor még “elmegy” a kissé pontatlan világítás,

de ahol fontos mintázat, írás, vagy sokszemélyes tablóról van szó, ott több próbaképpel,

több fajta világítással kell “kísérletezni”. Igen, kísérletezni, hiszen a régi képek között nem ritka az olyan fényes kép,

amit még tükröződő fémlemezzel fényeztek.

Ezek a fémlemezek egy idő után millió egészen vékony karcot is fényeztek a papírfelületre,

amely a megvilágításkor éles, fényes vonalakként jelentkeznek.

Szinte elkeserítő fényképezni az úgynevezett “finomszemcsés” fényezetű fényképeket. Ezek raszteres hatásúak, van, amelyeket eleve így gyártottak, de sok esetben a fényképészek a szárításnál két henger közé befogott csiszolóvászon “segítségével” adtak a képnek raszteres hatást. Ez egyébként lágyította a képeket, a divatnak megfelelően ezért használták. Az eleve így gyártott fotópapírokat “selyemraszteres” papírnak is hívták.

 

Ha ezeken fizikai sérülés is keletkezett, hát nem kis munka ezeket a raszterezettség miatt helyrehozni! A lefényképezett kép felbontása minél jobb kell, hogy legyen, hiszen a cél a minél tökéletesebb másolat előállítása. A javítás a számítógépes program és a számítógépes programot rendkívül jól ismerő fotósra vár! Az egyik legnépszerűbb program a photoshop. Már a legelső programverzióknál gondoltak a fénykép felújítókra. A pecsétnyomó, vagy rubberstamp a fényképretusálók legfontosabb eszköze! Ennek már több változatát lelhetjük fel a fejlettebb verziókban, de emellett számtalan élesítő, maszatoló, még perspektikus vonalakat, területeket is kezelni tudó eszközöket találhatunk. A fénykép retusálására nincsenek általános automatizmusok! Az igazi profi itt művészi szintű “hamisító” kell legyen! Néha kevés a technikai tudás, és ez bizony sok fénykép javításánál probléma. Egy arc oly mértékben kopott, vagy sérült, hogy nincs javítandó “anyag”. Ha egy fél arc van, már lehet tükrözni és valami módon létrehozni az eredetit, de ha nincs egy szem sem, nincs száj, vagy fej, akkor mélyebb tudásra van szükség. Egyik kincsesbánya az internet. Korhű képeket kell keresni, olyan arcokat, amelyek éppen úgy néznek. Egy innen kivágott száj, szem, fül hihetetlen eredményeket hoz! Ugyanígy a ruhát is “helyre lehet állítani”! A “régebbi mesterek” is használtak kivágott formákat, más negatívok összemosásával is helyrehoztak hatalmas hibákat. Az emberi elme találékony, a digitális program csak megkönnyítette ezt a munkát, tökéletes munkát egészen primitív eszközökkel is létrehoztak régen.

A fotók helyrehozásához rengeteget tanulhatunk a felbecsülhetetlen értékű Youtube oktató videóiból! Azonban ne higgyük, hogy innentől kezdve gyerekjáték a fotóretusálás! Kemény, hosszadalmas munkára kell felkészülnünk, ha szép eredményt akarunk elérni. Rengeteg tapasztalat, alázat, szorgalom és óhatatlan kudarcok: ez jellemzi a fotórestaurátor életét!