Szépek és különlegesek – öntudatlanul

Sok embernek abszolút lényegtelen, hogy készül-e róla egy igazán jó fotó. Megfigyeltem, hogy gyönyörű nők ügyet sem vetnek kirakati képeinkre, mikor kényszerűségből igazolványképet készíttetnek nálunk. Mikor megdicsérem őket, elmondom nekik, hogy milyen különlegesek és szépek, láthatóan meglepődnek. -Biztosan mindenkinek ezeket mondod!- szól néha egyik-másik. Ez annyiszor megtörténik, hogy már muszáj leírnom. Nekem ez fáj. Aztán ami még döbbenetes, az a családi fotózásoknál derül ki. Behozzák a gyerekeket családi képre, megy a fotózás, minden vidám, a gyerkőcök a központban természetesen. Egy egy pillanatban ráveszem a szülőket, hogy na most csak ketten legyetek a képen. Ez természetes, örülnek neki, ha nem tetszik nem kell választani, de meg van az esély, hogy készül egy jó kép.. Ám néha meglepődést, zavart okozok a felnőttek között. Micsoda, csak kettőnkről? Nem, nem arról van szó, hogy nem volt szándékukban és ehhez határozottan ragaszkodnak, hanem valami olyasmi, hogy miért kellene róluk, rajtuk nincs már mit fényképezni. Arra gondolok, hogy valami kór terjeng a levegőben, valamiféle reménytelenség, beletörődés a hétköznapok szürkeségében. Nem hagyom, hogy ez így legyen! Én megmondom mindenkinek: szép vagy, izgalmas vagy, fedezd fel magad! Csak gyökeret ereszt talán egy egy ilyen vélemény.