fbpx
Ez nem vicc!
Egy ember elmegy a pszichológushoz. Haja rendezetlen, arca fakó,
szemei kialvatlanok és teljesen lesoványodott testén lötyög a ruhája.
– Úristen, mi történt magával? – kérdezi a pszichológus, mikor a szeme elé kerül.
– Jaj, professzor úr, nem is tudom – így az ember – rengeteget dolgozom.
Mindenféle nehéz sorsú emberekkel foglalkozom.
Problémáikon nem tudok úrrá lenni,
és magam is már depresszióval küzdök,
hogy miért is élek ezen a földön!
– Figyeljen ide, egy pillanatig se busongjon!
Magának nagy szerencséje van, hogy hozzám jött!
Különleges terápiát tudok önnek javasolni, ami egyből hat!
Itt a város szélén működik egy fényképész stúdió.
Van ott egy fényképész, akinek az a szenvedélye,
hogy mindenkiről egy csodálatos portréfotót készít!
Már rengeteg betegemet küldtem hozzá, és csodás gyógyulásokról
számolnak be! Magának még ma ott kell legyen a helye!
Az emberen ekkor különös változás történik.
Arca kipirul, szemei felragyoknak és megszűnik furcsa, hajlott testtartása is.
Izgatottan megszólal:
– Professzor úr, maga egy zseniális ember,
máris csodálatosan érzem magam!
Tudom, magas áron dolgozik, de mondja meg nyugodtan, mennyivel tartozom!
A pszichológus hebeg-habog:
– Uram, várjon, hiszen még meg sem mondtam a címet!
– Professzor úr, hagyja, nem kell! Az a fényképész én vagyok!