Egy divatkép margójára, avagy mégis csak a ruha teszi az embert?
Életem első könyve egy viselkedési szokásokkal kapcsolatos könyv volt, amiben külön kihangsúlyozták, hogy nem a ruha teszi az embert. Ennek a mondásnak életem során számtalanszor tapasztaltam az ellenkezőjét, de nem mertem hangoztatni mégsem. Végre találtam egy nálam okosabb embertől egy ehhez kapcsolódó idézetet:
„A ruha teszi az embert. A meztelen emberek kevés, vagy semmilyen befolyással nem
rendelkeznek a társadalomban.”
(Mark Twain)
Az egész egy 19.századi kép miatt jutott eszembe. Íme a kép:
A ruha teszi az embert?
A mai világunkban, ha találkozunk emberekkel, ezt nagyon fel sem fogjuk. Valószínűleg egy drága öltönyös urat előre engedünk, egy láthatóan olcsó öltönyös házalót pedig simán kizavarunk. De a finomságokat nem vesszük észre, mert elönt minket a divat nyakig. Ezen a képen viszont még jól tudjuk érzékelni, hogy mennyire számít, mi van rajtunk.
Ahogy a ruha “teszi az embert”, úgy a róla készült fotó is? Ha már láttál biztonsági őrt, mellén egy olyan fényképével, ahol egy kis nyuszi gyuszi, nem tudod komolyan venni. Ha valaki egy komoly állásra jelentkezik és egy sima, ijedt arcú gyorsfényképet mellékel, nem fogja megkapni. Nézz végig egy társkereső oldalon, mennyi siralmas kép van fent csak azért, mert nem gondolták át, hogy egy profin elkészített fotóval már réges rég elfelejthették volna, hogy magányosak voltak valaha! Ugyanígy téved az a cég, aki amatőr fotókat rak ki a munkatársairól, az a vállalkozó is, aki a weblapját egy szelfivel dobja fel. Nézd meg ezt a 19.századi képet! Egyszerű polgárok vannak rajta, mégis mindegyikükkel udvarian, kedves lennél és mindegyikből kinéznél az átlagosnál magasabb képzettséget is!
Neked erről mi a véleményed? Előre is köszönöm, ha megírod!
