Fotóretus kézileg
A fotózást és kezdettől fogva egy állandóan fejlődő iparágnak láttam. Aki fotózott, mindig kicsit haladóbb szemléletű volt, mindig kitaláltak valami újat! A fekete-fehér fényképezés mellett állandóan figyeltük a színes fényképezés lehetőségeit! Újabb és újabb kisérletek után egyre szebb színek jöttek elő a fotólaborokból! A fotók retusálása azonban nem nagyon változott a negatív alapú fényképezésben. Ma már elképzelhetetlen egy digitális fotózáson felnőtt embernek, hogy a negatívot retusálás céljából előbb egy mattolein nevű olajos szerrel lekeni, majd különböző puhaságú illetve keménységű igen finomra kihegyezett ceruzával kiretusálja a pattanást, mosolyráncot. Ez a hihetetlenül aprólékos, szöszölős munka 100 évig kizárólagosan működött és keserítette meg az erre kevésbé tehetséges fényképészek életét!
Ez volt a negatív retus. Ma is találkozhatunk ilyen negatívokkal. Hosszabbik oldala minimum 6 cm, mert ennél kisebb méretű negatívoknál ez a technika nem működött!
A pozitív retus
A pozitív retus a kész fényképen történő retusálás! Na, ez volt még hajmeresztő! A fényképész szakképző rettegett tantárgya volt! A fotópapírt vagy kifényeztük forró krómlapon, vagy hagytuk még úgy, ahogy megszáradt egy vászonnal letakarva. A megszáradt képet aztán pengével saraboltuk ott, ahol el akartunk tüntetni valamit: pattanást, hajszálat, szemráncot. A művelet időigényes volt és kellett hozzá sok sok gyakorlat is. Amikor a sarabolás véget ért, jöhetett a finom szűrke festékkel történő apró pontozás. Ezt a műveletet rendkívül vékony ecsettel végeztük, amit gyakran megnyaltunk, mielőtt a szürke retusfestékbe mártottuk. A képet ezek után áttekertük egy olyan dupla hengersor között, amit előzőleg smirgli papírral betekertünk. Ebből lett aztán a finomszemcsés felületű fénykép. Ha előzőleg fényeztük, csillogó lett, ha nem, visszafogott mattos. Az elkészül fotó egyedi lett, ha valaki ezek után mondjuk rendel 10-et, az nagyon elkeserítő lett volna.
