Mekkora felbontású legyen egy fotó?

Hajlamosak vagyunk átesni a ló túlsó oldalára a fényképezőgép felbontásával kapcsolatban is. Rendszeresen hoznak be a stúdiónkba fotókidolgozásra képeket pendrive-n, vagy kártyán, és elhűlve látjuk, hogy micsoda hatalmas felbontásokban. Rendjén volna ez, ha méteres nagyításokat szeretnének, de a legkisebb méretet kérik a 9×13 cm méretű fotópapírt. Ráadásul büszkék is fényképezőgépük nagy felbontására. De nézzük csak, mit tudnak ezek a hatalmas képek? Sajnos nem sokat, a legtöbb esetben. A fényképezőgép lelke, az objektív. Ennek minősége határozza meg a fénykép minőségét is. Magunk is leellenőrizhetjük, mire képes maximálisan a fényképezőgépünk. Egy jól sikerült képet vizsgáljunk meg így: a számítógépünkön bizonyára van egy képnézegető. Ez általában mutatja, hogy a képet hány százalék nagyságban látjuk. A 100% nagyságra állítsuk. Ez tulajdonképpen a számítógép monitorunk legjobb minőségét is jelenti. Most nézzük végig képünk minőségét. Ha találunk rajta megszólalásig élethű, éles részleteket, akkor egy nagyon jó fényképezőgépünk van, gyönyörű felbontással. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de ez az előző mondat igen ritkán húzható rá a látványra. Köznyelvre fordítva a nagy felbontás kell, de mire is? Nos, elsősorban arra, hogy a képrögzítő pixelek ne legyenek láthatóak, azaz ne essen szét a kép nagyobb nagyításnál sem. Természetesen a kép nagyításánál egyre több részlet is előjön de csak addig, amíg az objektív felbontása engedi. Ez a felbontás egy nagyon jó minőségű objektív esetén, amelynek ára legalább 50.000,-Ft,  kb. 5 millió pixel felbontású képnél maximálisan kijön. Igyekszem nem belemenni elvont, más által nem érthető adatokkal magyarázni ezt a dolgot. Mi a stúdióban portrékat 6 millió pixel felbontással fényképezünk. Ezek minősége akár 100×150 cm méretű poszter nagyítását is elviselik. A kép digitális mérete  2-5 Mb között van. Ezeket a képeket kisebb teljesítményű számítógépeken is gond nélkül megnézhetjük, nagyítgathatjuk. Az amatőr gépeken a hatalmas megapixelek háborúját üzleti érdekekből találták ki, mondhatjuk talán azt is, hogy “parasztvakítás” ez az egész. Egy hasznunk lehet, ha nagyobb felbontást használnunk, mint amit az objektívünk tud: kicsit tudunk vágni a kép felesleges részeiből. Ezzel a kép minőségét nem rontjuk, viszont kedvünkre szerkeszthetjük. Persze, a boltok által kínált 20-30-40 megapixeles felbontások őrült módon túlmennek ezek normális használatán is.

A gond végülis leginkább az, hogy hol tároljuk ezeket a nagy fájlokat? Előbb utóbb megtelnek winchestereink. A következő probléma, a képek katalogizálása. Erről lesz szó a következő cikkemben.