Személyiségjegyek a portréfotókon – vajon tudják-e, hogy ki vagy?
Mindenki volt már úgy, hogy egy üzletbe belépve nem találta elsőre szimpatikusnak az eladót. De úgy is, hogy találkozott egy ügyféllel, és látta rajta, hogy bizalmatlan. Nehéz dolgok ezek, hiszen fordulhat is a vélemény a továbbiakban. Az eladóról kiderülhet pillanatok alatt, hogy készséges és segítőkész, az első benyomás rossz volt! Az ügyfél is kinyílhat, amint látja, hogy a problémáját meg tudjuk oldani! Az okok között szerepelhet egy rosszul megválasztott öltözék, egy számunkra idegen testékszer vagy tetoválás, vagy nem megszokott modor. Ugyanígy a felénk irányuló bizalmatlanságot is okozhatja, ha az illetőnek már rossz tapasztalatai voltak, vagy egyáltalán nem bízik abban, hogy megoldják megnyugtatóan a problémáját. Persze ahhoz, hogy a második benyomás is jó legyen, az első benyomás kialakulásánál kell nagyon oda tenni magunkat! Sokszor bonyolult dolgok ezek, és jobb elkerülni a rossz kezdetet!
A meztelen személyiségjegyek
Gyermekkoromban vidéken éltem és gyakran végeztem szüleimmel, testvéreimmel mezőgazdasági munkákat. A faluban mindenki egyszerű ruhában járt-kelt, ha aratás, szüret volt. A kukoricaföldeken nem nagyon találkoztam öltönyös, vagy akár jobban öltözött emberekkel, és a szőlőhegyen sem volt semmilyen divat, de még népi viselet sem. A hétköznapokban nincs divat, csak célszerűség. Lényeg az, hogy nem számított a ruha, ha ismerkedtünk, beszélgettünk, esetleg vitatkoztunk. Nem számított a friss, fésült haj, a smink, a köröm, vagy bármiféle ékszer! A személyiségjegyek így a maguk meztelenségében kiütköztek. Egy pillantás, egy kézmozdulat, egy arcizom, homlokráncolás mindent kifejezett! Nem csak én voltam ennek tudatában, hanem mindenki a környezetemben!
Mikor felkerültem a fővárosba, nekem rendkívül furcsa volt, hogy először a ruházatomat nézték meg, arról ítéltek meg, mielőtt szóba álltak velem. Azt is furcsállottam, hogy egy-egy nagyon divatosan öltözött fiú azonnali szimpátiát kap lányoktól. Egy divatos hajviselet lekörözött minden szép szót, kedves tekintetet. Meg is állapítottam, hogy a városi emberek a külsőségekre adnak, a belső tulajdonságok egyáltalán nem számítanak első benyomásnál. Ha aztán csalódtak valakiben, először nem értették meg mi történt, sokszor később sem! Olyan jól öltözött volt, olyan finom úriembernek látszott, olyan különleges, drága kölnije volt- mondták utólag egy tévedésük után. Meglepődtem, milyen kedvesek az osztálytársaim olyan emberekkel, akiknél nekem már az első pillanatban feltűnt a rossz hátsó szándék, vagy a nem egyenes jellem.
Évekig tartott, míg egyáltalán rájöttem, mi a baj. Ugyanis nem hittem el, hogy egy jó ruhával, bármilyen külsőséggel meg lehet téveszteni embereket. A városi emberek pedig nem értették, hogy nekem miért van fenntartásom valakivel szemben olykor, vagy miért szimpatikus valaki, mikor erre látszólag nem ad semmilyen külsőleg jól látható okot!
Jól megtanultam hát a városi ember nyelvét is és a magamét sem feledtem el. Azt hiszem, nagy hasznát veszem a két nyelvet a fényképezésben, főleg, ha portréfotózásról van szó!
Az üzleti portréfotó, vagy tökéletes önéletrajzi fénykép titkairól
Azonban a lélek, az egyéniség, a jellem sokszor átüt a ruhán át még a kevésbé értő emberek számára is. Nem az első pillanatban, de a másodikban, harmadikban már inkább. Akkor szokták mondani azt, hogy én úgy éreztem, valami azt súgta, volt egy olyan sejtésem és így tovább. Nyilvánvaló, ha valaki megjelenik egy hatalmas fekete autóval és kiszáll belőle egy makulátlan öltönyben, azt valakinek nézik. Ha még két biztonsági őr is mellé penderül, az tuti, hogy ez egy nagy ember, aki tekintélyt parancsol és kap is! Ez egy egyértelmű helyzet, ezen nincs mit vitatkozni. Mahatma Gandhi, Teréz anya és sok más világot megváltoztató ember viszont nagyon egyszerű ruhákban járt, mégis óriási tekintélyük volt enélkül is. A személyiségükből sugárzó nagyság, a pillantásuk, a fellépésük, a szavaik mind mind tekintélyt vívtak ki maguknak!
Ez a két példa vegyítése az én fotózási módszerem egyik titka. Mindenkinél egy kicsit kérdezősködök, aztán fotózás közben is mesélek, mondok instrukciókat. Figyelem a reagálásokat. Nagyon fontos, hogy meglássam a fotózandó személy előnyös oldalait. Egy fényképésznél még egy jó kapcsolatokat teremteni tudó ember is egy kicsit elárvultnak érezheti magát, hiszen olyan célkeresztben van, amihez nem szokott. Könnyen előfordul, hogy nem természetesen viselkednek az emberek a fényképezőgép előtt. Meg kell teremtenem egy olyan állapotot, legalábbis olyan pillanatokat, amikor ez a bezárkózás sötétítő függönye fellebben.
Kiről legyen jó portréfotó, kinek szükséges egyáltalán?
Amikor az elkészült fényképeket nézem, gyakran eszembe jut: szerencsés ember, akinek vannak ilyen portréfotói. Ugyan nehezen vette rá magát a legtöbb, talán az első percben még bánta is, hogy ide eljött. De a végeredmény biztosan meggyőzi, hogy érdemes volt. Én tudom, hiszen rengeteg visszajelzésből értesülök az eredményekről, sikerekről. Az élet minden területéről jönnek emberek, ki önszántából, kit a főnöke küld, ki utolsó reményként.
Mindenkiről legyen néhány kitűnő portréfotó!
