Esküvőérzés

Egyre másra jönnek a házasulandók, valami van a levegőben, olyanok jelentik be nősülési szándékukat, akiknek eddig eszük ágában sem fordult meg ilyen gondolat. Ismét kaptam egy régi képet felújításra. Milyen érdekes különbségek vannak a digitális és a hagyományos esküvői fényképezés között. A beállítás: látszik, a fényképész minden mozdulatot megtervezett. Ez kellett, hogy a világításnak megfelelő legyen az alany. A vizsgán is ezeket osztályozták. Ma már a fotós mozgatja a lámpákat és rögtön tüzel. Itt először is kellett idő az esküvői pár beállítására, majd a mozdulatlanná dermedt párt szemügyre véve a mester belenézett az objektívjébe.A gép természetesen állványon volt. Amennyiben úgy találta, hogy tökéletes, akkor fényméréssel folytatódott a műtermi fényképezés. Majd katt, és újabb beállítás, újabb hercehurca. Úgy mondom ezt, mintha mindezeket olvastam volna, és nem magam is hasonló cipőben jártam. Én láttam mindezt, de én már egy másik generációhoz tartoztam. Nekem már fentartásom volt a beállítgatástól, már a tablóképem fotózásakor elhatároztam, hogy ilyen műtermi fényképész nem leszek. Az lettem, mert lehetett ezt mindig is másként csinálni. Csak valahogy ezt így tanították annak idején, és a megrendelők zöme ezt a szolgáltatást várta el. Régen is voltak nagyon is kreatív fotósok, de a kor olyan volt, hogy őket csak egész kis réteg értékelte. Ez a kép tökéletes lenyomata annak a kornak, amiben készült.