Gyakran hallom, hogy mondják: „Nekem nincs jó fényképarcom”. Aztán még ki is egészítik: „Sokan mondták már rám, ezért nem szívesen fényképezkedek”, s mindezt egy negatív élményként élik meg. Pedig ez egyáltalán nem helytálló. Gondoljunk csak bele, hány színésznek, politikusnak, közszereplőnek van igenis nagyon furcsa arca. Nem akarok nagyon példákat, de mindenki ismeri Louis de Funes arcát, vagy akár Schwarzenegger ijesztő képét. Mi lett volna velük, ha hallgatnak olyan emberekre, akik a rossz fényképarcukról beszélnek nekik. Hát tényleg nem szimmetrikus, babaarcuk van, mint ahogy a “jó fényéparcú” embereknek. Mindenki, aki belenéz a tükörbe, arcában számos információt talál. Arcunkon látszik hangulatunk, korunk, általános állapotunk. Más ember arcára másképp nézünk. Olykor belelátunk arcunkba olyan dolgokat is, amik nincsenek ott. Lelkünket belevetítjük arcunkba. A te arcod egyedi, erre legyél büszke! Mással nem téveszthetnek össze. Nincs jó vagy rossz fényképarc, csak jó fényképész van és rossz fényképész! Mit szólsz, ehhez, kiváncsi vagyok, írd meg a véleményedet!