Kreatív-e a kreatív fotós?

Kicsit szomorú, hogy a kreatív szó mennyire elcsépelt lett. A keresőkben nagyon népszerűvé vált magyar és más nyelvű szóösszetételekben is. Lassan már minden kreatív, ami nem normális, az is. Sőt. Sajnálom ezt a nagyon érdekes szót, ami az én véleményem szerint azt jelenti, hogy eredeti ötleteket kitaláló. Én nem tartom speciel túl kreatívnak a mezitlábas vagy sportcipős menyasszonyi képeket egy gyárkémény tetején, vagy vasúti sínen botladozva vad graffitikkel a háttérben, és a sárban fetrengő, ruhájukat tépdeső párokat sem értem,  hogy ezt a kétes értékű élményt egy idegen fotós utasítására, vagy annak jelenlétében kellene űzni. Nekem kezd nagyon unalmassá válni ez a fajta erőltetett, “hajszolt” kreatívitás. Persze, megértem azokat, akik vállalkoznak erre, mert elsőre tényleg unalmasak a nagyszüleink, szüleink esküvői képei. Bár a világ borzasztóan nagyot változott, de nekem van ebben egy véleményem, mégpedig ez: jó fényképészek akkor is voltak, és borzasztóan gyenge, rossz fényképészek is voltak akkor is. És hogy sokan, azt sejthetjük. Ma  ugyanez a helyzet. És akkor is,  és most is a gyenge teljesítményű mesterek próbálják magukat  leplezni. És valamivel mindig magukhoz szédítik a gyanútlan áldozataikat. Aztán még valami nagyon nyomja a szívemet. Már több helyen olvastam a következőt: ma már nem elég pusztán technikailag szépen dokumentálni az esküvőt. Tipikus példája az észosztás azon képviselőinek, akik magukat a elmúlt másfél évszázad fényképészeinek lekicsinylésével próbálják definiálni. Röviden: 10 évvel, 20 évvel, 100 évvel, 150 évvel ezelőtt sem volt elég. Ja, és egy apróság: ezt a fotózást régen igen komolyan tanították, olyanok, akik igencsak tiszteletre méltó, köztiszteletben álló fényképészek voltak. Tehát szeretném a magukat kreatív fotósoknak nevező fényképezőket emlékeztetni, hogy nem ők találták fel a spanyol viaszt. Több alázatot választott tevékenységükhöz.