Egyszerre csak eljön az elhatározás: esküvő! De hogyan? A kezdeti felhőtlen örömbe lassan egy furcsa, aggódó érzés vegyül. Az ifjú pár eddigi életük legnagyobb döntése előtt állnak, és nem biztos, hogy mindenben helyesen döntenek. Eddig minden szép volt és álomszerű, most pedig a dolgok egyszeriben összebonyolódnak. És ekkor színre lépnek a szülők, a rokonok, akik pedig eddig csak mosolyogtak, vagy az ember nagyon nem is tudott velük mit kezdeni. És elkezdenek okoskodni. Aztán szépen sorban szembesülünk mindennek az árával és az álomszerű állapot valósággá, pontosabban szimpla szédüléssé alakul át. Aztán lassan észreveszi az ember, hogy különböző helyekről,  szülő, bank, kölcsön, mégis csak csordogálni kezdenek a pénzcsapok. De nem azokat a dolgokat tudná megvenni belőle, amiről eddig álmodozott /ipad, klassz ruhák,  kerékpár, wellness bérlet, franciaágy, stb./,  amivel az élete jelentősen könnyebbé válna. Hanem egy hihetetlen összeg elszublimálódik egy lakodalmi vacsorára. Aztán szép sorban illannak el a többi pénzek a limóra, a ruhákra, a cipőkre, a gyűrűkre, a zenekarra, / a fotósra is/, a milllió apró dologra a színes, nevekkel ellátott szalvétákkal bezáródva. Kísérletek indulnak be, hogy mit lehetne lefaragni, hogyan lehetne megúszni olcsón, aztán ebből csak problémák adódnak és kezd átláthatatlanná válni az egész.Az ember bámul és ha a szédülésből nem tud megállni egy pillanatra, akkor ezek a pénzek elköltése egy ponton beindulnak, csakúgy mint a kádból kihúzott dugó után a víz,  és onnan már nincs megállás, folyik, folyik el szépen. Vannak józan pillanatok ugyan, de akkor vagy finoman tekintettel van az ember a másikra, vagy értelmetlen veszekedésbe torkollik minden.Izgalom, álmatlan éjszakák, kérdő tekintetek, erőltetett mosolygás Ha ez megtörtént, és a lakodalom is elmúlt, megállíthatatlanul jön a nászút, ami egy hét, vagy nagy ritkán kettő,aztán az ember már hazaérve tisztábban lát, de már késő. Kezdődik a nagybetűs élet: immáron üres zsebekkel, tele adóssággal.                                             Ismét egy dolog, amiről nem tanítottak meg semmit az iskolában.                              Kaszás Attila