Mitől lesz szimpatikus valaki egy fotón?
Bizonyára megtörtént már veled is sokszor, hogy valahol megláttál egy fotón egy embert és azonnal szimpatikus lett!
Ilyenkor nem tudunk ezzel mit kezdeni. Talán azt gondoljuk először, hogy valakire hasonlít, vagy mégis csak ismerjük valahonnan. Ám megállapítjuk, hogy nem. Egy idő után megállapítjuk, hogy nem is tudjuk, hogy miért és nem is foglalkozunk vele. Én viszont már a szakmámból adódóan is tovább szoktam vizsgálódni ilyenkor.
Meglepő dolgokra jöttem rá.
Először is ami feltűnik az öltözéke. Valahogy harmonikus. Aztán az illető természetes viselkedése. Aki nem őszintén mosolyog, hanem erőlteti, az valami elfojtott érzelmet is küld a szemlélőnek. Gyorsan hozzá teszem, hogy ezt a legtöbb néző világosan nem érzékeli, csak azt érzi, hogy valami miatt nem szimpi az illető. Ezek ám a fontos dolgok! De menjünk tovább. A következő amit mindig észreveszek az ilyen képeken: a jó megvilágítás. Az arc plasztikus, szinte megfogható, kellemes érzés az ilyenre rátekinteni. Aztán a fényképészeti tudományommal azt is megállapítom, hogy a személy jól exponált. Várjunk csak, mit is jelent ez? Az alulexponált portréfotó egy kicsit sötétebb, vagy haloványabb. A bőrszín nem valós, valami miatt nem természetes. A túlexponált portréfotó pedig túl világos, vagy legalábbis helyenként nagyon világos. Úgy is szokták mondani: kiégett részek vannak az arcon. Ez bizony nem támogat semmiféle szimpátiát.
No, itt most a tudatalatti szimpátiáról van szó.
Emlékszem, hányszor voltam olyan helyzetben, hogy valakinek a képét nézegetve mást mondtak róla, mint amit éreztem. Ilyenkor az ember nagyon nehéz helyzetben van, mert mást érez, mint amit valaki szerint kellene. Nagy nehezen le kell gyűrni a fura érzéseket, mert a legjobb barátom szerint, vagy a szavahihető főnököm, ismerősöm szerint nem jól látom! Pedig a szíved nem hazudik! Jól látod te a dolgokat, de a fotó valami miatt nem jó!
A helyesen exponált fénykép mindig kellemes érzéseket kelt.
Ezekre a dolgokra nagyon figyelek egy portréfotó elkészítésénél! Nincs az az automata fényképezőgép, amivel csak úgy be lehet állítani egy személyre a pontos expozíciót. Minden embernél én külön “lövöm be” a stúdióban is, pedig ott aztán előre be lehet állítani mindent! De mindenkinek más árnyalatokban verődik vissza a bőrszíne! A leghűbb színt pedig próbákkal tudom egészen pontosan beállítani.
Na ilyen dolgok vannak a mélyben, mikor ránézel egy fotóra és nem tudod miért, de nagyon szimpi neked az illető!
Legyél te is sikeres!
Bejelentkezem a fotózásra!
